Szilvás gyümölcskenyér

A múlt héten  találtam egy jó receptet. Mivel itt az ősz, és szezonja van a szilvának; gondoltam, miért ne próbálnánk ki.

Felhívtam hát Edit, és pénteken közöltem vele a NAGY tervet: vasárnap szilvás gyümölcskenyeret sütünk! Ezen felbuzdulva szombaton megvettünk minden fontos élelmiszert, én hazacipeltem, lustálkodtunk egy napot (elnézést: lélekben felkészültünk a műveletre); aztán vasárnap délután nekiveselkedtünk.

A recept a következő:

1 tojás

½ bögre méz

2/3 bögre kristálycukor

½ bögre reszelt alma

½ fehér jogurt

2 bögre finomliszt

1 teáskanál szódabikarbóna

½ evőkanál mézeskalács fűszerkeverék

1 és ½ bögre kockákra vágott szilva

¾ bögre durvára tört dió (amit mi mandulával helyettesítettünk, mivel azt jobban szeretjük).

Minden simán ment! Egy tálban összekevertük a száraz alapanyagokat (liszt,  szódabikarbóna, fűszerkeverék), egy másikban pedig a folyékony alapanyagokat (méz, jogurt). A kettőt összekevertük, majd hozzáadtuk a mandulát és a gyümölcsöket.

A recept azzal folytatta, süssük a masszát 180 fokon 50-30 percig. … Nos, a sütőt előmelegítettük. Ezzel megvolnánk. 180 fok, stimmel. Betettük a tésztát, és vártunk … vártunk … vártunk. Egy óra múlva azonban kiderült, hiába.

A gyümölcskenyeret kapcsos tortaformába tettük az őzgerinc helyett, mégis bő másfél órát kellett sütni ahhoz, hogy ehető legyen.

De megérte várni. Isteni lett!

U.I. Mivel a blog ötlete a gyümölcskenyér elfogyasztása közben született meg, ma nem szolgálhatok jobb képpel 🙂